Ocsovai Ferenc: Hét másodperc

Egy hajnali ébrenlét, egy éjféli láz, egy késő
esti dermedt merengés volt az egész mindössze,
és mint egy REM-fázist, a tudatom fenntartani
vágyakozva csupán olyan hosszú ideig győzte
azt a hullámzó érzést, amely belém hasított,
amint parázsló mozdulataiddal mellém toppantál,
testemben pedig minden ideget, huzalt,
vércseppet és sejtet azonnal felforraltál
azzal a lüktető árammal, ami újrahúrozta
szívem szétszakadt, ócska kis hangszerét,
és megmutatta, milyen is volt derékon kapni
a fékevesztett, csillogó, húszéves szenvedélyt;
aztán hirtelen megzavart mindent egy sötét,
éktelenül zörgő, csaholó, és sípoló frekvencia,
énekemnek pedig ismét a komor, nyüszítő
reggelekkel kellett élet-halál harcot vívnia,
így hiába kezdtem volna hinni, látni, remélni
újra a titokban áhított, égető vágyvarázslatot:
a kakas szólott, a fej zúgott, és táltosparipám
tőled messzire, az ernyedt enyészet felé vágtatott…

Ocsovai Ferenc legutóbb a Szöveten: