Szente B. Levente: Ahogy öregszem

Ahogy öregszem

Szente B. Levente

Ahogy öregszem,
egyre közelebb
érzem az erdőt, a fát.
Gyökerei között
a sok apró csodát.
s mert szeretlek,
lelkem tehozzád –

ahogy száll, s szállok alá,
közeledbe kerülök,
mint láthatatlan falba
mégis beleütközöm –
borostyán leszek úgyis,
szemedben égő emlékfáklya.

Akkor is, ha már
nincs tovább, de te,
te, ezt add tovább.
S tovább…