Csikai Gábor: Ultravaló 4.

(A közelítő éj)

e világban rám néznek a vak napok
szívem köztük dülöngélve andalog
mert elhitte minden rosszból van tovább
vezet út a békén és a harcon át

oda ahol minden élet megpihen
s a Minden lesz valami a Semmiben
s a Semmi lesz végül talán mindenütt
vannak még kik azt hiszik hogy nincs helyük

aztán mégis kapnak egy korty életet
mert viharos lelkükből új szél ered
s úgy állnak meg a remények reggelén
hogy az éjük fénylőn indul meg felém

én már várom ezer éve várom őt
átkutattam érte minden háztetőt
s végigjártam minden pincét mélyeket
bennem most már ezer csillag lépeget

Csikai Gábor versciklusának előző darabja a Szöveten: