Balajthy Ferenc: Lobos tűzben

 („Mert aki végképp senkié,
          az mindenki falatja.”)
                            Pilinszky János

Mindig hiszem és követem vakon,
Adódhat még rá, számos alkalom.
Mint, parázsból a tűz ha fellobog,
Kiséknek táltosok, s sámán dobok.

Zuhog a fény a messze égen mind,
Ölne-éltetne, mágnes csendre int.
S míg testet ölt a köd, pára, talány,
Megtagadhat az Isten, s az a lány!

Ez a bolygó kicsiny, kihalt nekem,
Új Földről-Földre szálljon énekem!
Nem tagad meg az Úr és az a lány,
Nekik is szól az, gyónjon valahány!

Ha, bennem él, és bennem is marad,
Vér-kenyér lesz az mindenik falat!
Mert, éltet és öl, – múló rend szerint,
Lobos tűzből, parázs leszek megint!

Balajthy Ferenc verse legutóbb a Szöveten: