Debreczeny György: Rontás

Mirtse Zsuzsa Keresztkötés c. verse alkalmából

Vedd le rólam a rontást!
Vedd le rólam a gyomorrontást!
Bennem vírusok szaporodnak,
csalán sarjad az árok partján.
Terjed a vírus, nyílik a cseppfertőzés-virág,
bárhova lépsz is, elkapod,
elkap téged a vírus.
Bárkit szerettél, a gyomorrontást,
a hasmenést, a vírust rég elkapta már.
Távoli kis papírcsónakok
hozzák az infekciót csendesen,
integet a papírmasé-kapitány.

Vedd le rólam a rontást,
hisz felkelni se tudok már.
Amúgy sem vagyok forradalmár,
se paraszt, ki télen hozza el a néptavaszt.
Reggel a felfekvés a lepedőre lefekszik,
s a bú az én kis szívemre telepszik.
Vedd le rólam a lepedőt, a lábcédulát!
Kötényemen nem tűrök félcédulát!
Tedd vissza helyére az életlen szikét!
Minek az a koponyafűrész a kezedbe?

Teszed vissza a helyére!
Ne a rontást, a fűrészt! Hülye!
Még leszakad a dolgozó ember füle.
Hét fehér gyertya mellett henyélek,
a papírhajó egy reggel elúszik,
akár a tőzsdén a vagyonom.
S mert élek, nincs, ki eltemetne
ilyen árak mellett,
egy árcédulán nincs ki eltemetne.

Hét fehér éjszakát írok
hét gyönyörű fehér tükörbe.
Megy a mutató körbe,
megyek a toalettre.
Vedd le rólam a rontást,
a gyomorrontást,
és ha lehet, nem kérem
a hasmenést sem.

Debreczeny György verse legutóbb a Szöveten: