Sziwery Balázs: Biblia

„Hittel, fénnyel, vassal árnyból,
a születni akart örök igazságból
megtörli a szemem, ha könnyes.”

Hiszem az egyszerűség lélelktanát,
fejezetekre bontott bűnös hadát
a beleszőtt sorok közötti igazságnak.
Szépülve gyilkos látomásnak vallom
gondolati egységét,
hol kettő meg kettő ne négy legyen.
Ott született az
elernyedt, de színtiszta tézis.
Hiszem a gondolkodók tökéletességét,
szavainak lánc-alapú pára-hitközösségét.
És a vakon elszállt vergődő madár
elhajlott égi ellenségét.
Hiszem, a fagyból írt közös szentéget,
melyet rongyossá és foltossá magasítottak.
Belebukott gyászát a régi rossznak,
de a halott sátán majd meggyóntat.
Hiszem, hogy szándék és erő a
beleborzadt felismerésből született.
Beleszőtt bölcs ámulatban, megrabolt
lap-ellenségek!
Égjen ott a máglya, legyen szép a lélek.
Hiszem, hogy köztünk fakadt borzongásban,
szüntelenül szállnak az angyalok.
Perc-valóság sírján táncolnak ők,
akik darabokat téptek, aztán szólnak:
„Én vagyok az Úr, én vagyok a Biblia”

Porból lettünk és a port a szél elfújja
Titkos tanát a lap szélére írja,
egy hamuszürke örök világosságból.

Sziwery Balázs verse legutóbb a Szöveten: