A rongyokat nem magunkon viseljük, azokat a lelkünkön cipeljük. Onnan kéne kidobni egy rakásra: – El vele, mindet egy nagy parázsra! Hagy égjen, ahogy Prométheusz tüze, Ne hordja többé asszony, se szüzek. Inkább legyen lelkünk meztelenségben, Minthogy magunknak veszedelmére. Öltözzön lelkünk a legszebb ruhába, Az ócskát dobjuk el a csudába, Új divatot a régi ócska helyett, Adjunk az újnak szép nevet: Szabadság.
*Mit szeretnék? Szeretném ha a Szövet irodalmi lap írásaiból megjelenhetne egy vaskos antológia kötet, ami kézbe vehető, könyvtárakban olvasható stb.
Nagy Gusztáv legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
