A rongyokat nem magunkon viseljük, 
azokat a lelkünkön cipeljük. 
Onnan kéne kidobni egy rakásra: 
– El vele, mindet egy nagy parázsra! 
Hagy égjen, ahogy Prométheusz tüze, 
Ne hordja többé asszony, se szüzek. 
Inkább legyen lelkünk meztelenségben, 
Minthogy magunknak veszedelmére. 
Öltözzön lelkünk a legszebb ruhába, 
Az ócskát dobjuk el a csudába, 
Új divatot a régi ócska helyett, 
Adjunk az újnak szép nevet: Szabadság.