Kovács Jolánka
MARI, ALKONYATKOR
a hatalmas haragosszürke égbolt kólintotta fejbe
aznap a napot így lett kierőszakolt naplemente
a mézsárgán fénylő korong alázatosan adta meg
magát egyre lejjebb ereszkedett csöppjei
a futballpályán túl árválkodó alacsony házikó
halványpiros cserepeire csordultak onnan
engedelmesen gördültek bele nyitott koporsójukba
a bomlásnak indult faleveleket rejtő esőcsatornába
és Mari látta a pillanatot amikor a hirtelen érkezett
szövetséges a sunyi kis felhő a narancsba váltó
ám még mindig tűzforró naptányér elé áll
tüntetően s egy ördögi szempár pattan ki a felhő
rostjai közül Mari farkasszemet nézett vele meg
sem rezzent már semmije sem fájt csak megkapaszkodott
a buszban az ülésen most jön a kanyar gondolta
Kovács Jolánka verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
