Nagy Gusztáv: Lóhere
Jó sűrű, tömör, bársonyos volt a fű. Sötétzölden, frissen, még harmatosan esett rá a napfény. Harmat cseppek billegtek a kis, köröm nagyságú leveleken. Négylevelű lóherének nevezik
Nagy Gusztáv: A rossz fiú (Újabb részlet a készülő regényből) (3.)
Lenkét a munkahelyem felmondása előtti napon ismertem meg a békéscsabai restiben. Oda jártunk ebédelni a munkatársaimmal, minden nap 12-től 13-ig. Foglalt asztalunk volt.
Nagy Gusztáv: A rossz fiú (Részlet a készülő regényből)
Várakozással teltek el a napok, mielőtt újra elindulhattak az asszonyok tyúkozni. Elhatároztam, hogy velük megyek. Valamennyi asszony hangosan tiltakozni kezdett. Féltettek, hogy ha elkapmák őket, akkor az egy szem fiút megvernék a tanyasiak.
Nagy Gusztáv: A remény (Petar Zambo borítóképével)
Neked volt már lovad? Nekem volt. Remény volt a neve. Akkor ő volt a legnagyobb reményem, nem vicc, komolyan mondom.
A SZÖVET PERMANENS FORDÍTÓI PÁLYÁZATÁNAK DECEMBERI EREDMÉNYE: Fehér Miklós fordítása érdemesült elismerésre
Fehér Miklós fordítása érdemesült elismerésre
Nanajka, csicsija, babúja (Cigány nyelvű altató -Nagy Gusztáv nyersfordítása)
Nanajka, csicsija, babúja csicsiske, vi me kerav nanajka,
Nagy Gusztáv: A telepiek
A kis házikók mögött hatalmas olajfák árnyékolták be a putrikat, mintha szándékosan ültették volna oda, hogy a lombozatuk megvédje az ott lakókat az időjárás kellemetlenségeitől. Nyáron, mint egy kalap borult a nádból készült háztetőkre.
