Nagy Gusztáv: Krechuno előtt, Krisimasa alatt

Nagy Gusztáv

Krechuno előtt, Krisimasa alatt

A hideg már napok óta ott ült az ablakban, mint egy idegen madár.
Dulinka Mámi reggelente végighúzta az ablaküvegen az ujját, és azt mondta: – Avel o Krechuno. (Jön a karácsony). Nem kérdeztük, honnan tudja. Krechuno mindig jön. Ahogy a sötét, ahogy a dér, ahogy a naptár lapja elfogy. A gyerekek számolták a napokat, asszonyok a pénzt, a férfiak a csendet.
– A románoktól van ez a szó – mondta egyszer Dulinka Mámi, miközben a kemence előtt guggolt. – Ott is így hívják. A nap neve. Az időé. A Krechuno a faluba is úgy érkezett: haranggal, misével, idegen renddel. Mint valami nadrág, amit fel lehet venni, de nem mindig illik. Karácsony estéjén azonban, amikor a lábas lekerült a tűzről, és a kenyér megpuhult a kendő alatt, Mámi másképp szólalt meg.
– Most már Krisimasa van. Nem mondta hangosan. Nem kellett.

A Krisimasa nem szó, hanem tett, mozdulat. A gyerekek közelebb húzódtak, a férfiak levették a kalapjukat, és még az is, aki egész évben haragban volt, leült az asztal szélére.
– Ez nem román szó – mondta Mámi. – Ez régebbi. Messzebbről jön. Onnan, ahonnan elindultunk.
Elmesélte, hogy a Krisimasa Krisztus nevéből született, abból a régi hitből, amikor az ünnep nem a templomban volt, hanem az ételben, a közös asztalban, a megbékélésben.
– Aki ilyenkor eszik, az nem ítél – mondta. – Aki ilyenkor ítél, az nem evett eleget.
A kris, a törvény, ilyenkor hallgat. Nem azért, mert eltűnik, hanem mert tudja, hogy van idő, amikor nem ő beszél. A Krechuno kint marad a hidegben, a harangoknál, az utcán. A Krisimasa bent van.
A kenyérben. A tálban. A csendben, amikor mindenki egyszerre nyúl.
– Ne keverjétek össze a kettőt – mondta Dulinka Mámi. – Az egyik a nap neve. A másik a szívé. Aznap este nem volt nagy beszéd.
Csak evés. Csak figyelem. És mikor lefekvés előtt az unoka megkérdezte: – Mámi, most akkor karácsony van?
Dulinka Mámi elmosolyodott.
– Krechuno volt egész nap.
Krisimasa van, amíg együtt vagyunk.

Nagy Gusztáv legutóbb a Szöveten: