Sziwery Balázs: Szülőházam romjainál

Sziwery Balázs

Szülőházam romjainál

Olyan csattanás volt!
Mézízű, mint a semmi.
Szegényes falak között
legyek döngtek.
Szép volt az a semmi!
Ami pillanatra vakolatsárga
fénybe lépve jött elém
ezt a világot, ahol párnák közé
ékeltem magam,
abba a porszínű ködbe.

Ruhátlanul álltam ott.
Lebegve, mint fénytelen pázsiton
az elhasznált napsugár.
Üvöltés. Fáj a homály?

Falnak hívták a legszebb álmot,
ami egy sóhaj és egy élet elegye.
Édes fuldoklás abban a habszínű
rohangálásban,
vagyis a semmiben.

Szűkülő kutya voltam
ebben a szemem előtt
lepergetett ólomban.
Olvadtam el, mint azok a falak,
amiből házat építettek.

Fenyőillat és áporodott ruhaszag.
Csont és lágy porból vakolat.
Legyek döngtek.
Fénytelen semmi.
Nyomok.
Semmi.

Sziwery Balázs verse legutóbb a Szöveten:

Sziwery Balázs: Tegnap