Debreczeny György: óvatosan feszítsetek meg

Gágyor Péter nyomán

hamvas arc európa ócskapiacán
narkózis után magányosan játszottam tengert
a diófa árnyékában sivatagot
ha kinyitod az ablakod
megyek majd a tengeren gyalog
madarak fütyülnek
én csak a hangszerük vagyok
vagy egy vízhiányos akvarell

a tenger nincs messze
a sarki ócska strandon
ül egy ember homályos varjak között
együtt nézzük hosszan a fekete ablakot
csendben zápul az idő

tanulom a magányt öcsém lehetne
madarak tépnek szét egy madarat
fenn a csillagos égen
igen majd hazamegyek egyszer
potyogó dió koppan az udvaron
a remények bölcsője ring

beledünnyógöm a szélbe:
kerek konzervdobozok
csendesítsétek meg lelkemet

oly egyformák vagyunk
eltört agg karcos okulárék
egy hosszú pillantás a mennyezetre
óvatosan feszítsetek meg
tengerben lábat áztatók

Debreczeny György verse legutóbb a Szöveten: