A síron a nehéz nedves a föld. Azon vágott a
virág. A szélben bokrok a fák holnap az esőben
is megállnak a fű kiegyenesedik majd. Mert hiszen
a súlyos csöndet magamban elviszem. A háborús
emlékmű mellett vakondtúrás én meg nem tettem
hősi dolgot mostanig életemben. Csak a félkészet
javítom egyről kettőre magamban. Aztán este otthon
állok ülök fekszem a szétszedett semmiben. Végül
az élettől a könnyű helyett a nehezet kérem magamnak
a sötétben.
Kalász István verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
