Papp Ákos

Kitörölhetetlen

Még egy kis időt kérek,
mielőtt gatyát, zoknit
összegyűjtve, kukába dobsz,
vagy asztalra száradt
kávéfoltként letörölsz,
hogy nyomom sem marad.
Még egy kis időt adj, kérlek,
mielőtt agyonsírt zsebkendőid
szétfoszlanak a lefolyók
kanyargós útjain
és eltűnök végleg a mélyben!
Ez így nem méltó távozás!
Kérlek, ne ily’ véget adj, ne ily’ gyerekest!

Maradjak vágy,
mitől görcsbe rándulsz éjszaka,
amikor lepedőd ráncain
tapogatod a hiányt,
vagy fotókon fakuljak szótlanul
lapulva más képek alatt,
nem kérve gyors véget,
csak egy kis időt
csak olyan helyet,
ahol nem látni az agóniát.
És ha néha rám bukkansz,
ne aggódj, nem zavarok,
majd lehunyom szemem
és úgy teszek, mint aki halott.