Árnyékot nem vetsz –
többé nem aratsz.
Dolgaidon túlra
szerkeszt
a kéz,
mely küldi a tavaszt.
Nélküled furcsa
lesz a virágméz,
ahogy csordul és
megkóstoljuk azt.
Rajtad már
az Isten ujja
könnyű gondolat.
Annyit tudhatnál:
ahol éppen vagy,
végképp ott maraszt.
Handó Péter verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
