Chagall egyszer régen megálmodott.
Megmérettettem, de nehéz vagyok,
Teremteném, a meg nem teremtettet!

Mint, égbe hantolt élve feltámadok, –
Az Úr sem tudja, mit kezdjen velem,
Hisz, Nap sugárrácsain fennakadok!

A Föld tengelye ferdül néhány fokot,
S fókát lovagolok ágyamban megint!

Kocka fordul, – s tollasodik a tokos,
Élve feltámadok reggel rendszerint!

Marc Chagall: Kék falu