Handó Péter: Stációk (14/14)
Az áldatlan idő ellenére is – akár a dögkeselyűk – rajzott mindenfelől a kíváncsi nép. Kifinomult orrukkal megérezték a hullaszagot, és képben akartak lenni a történtek felől. A helyi média munkatársai is kivonultak. Néhány vágóképet készítettek Márkról és az anyjáról, aztán…
Handó Péter: Stációk (13/14)
A forgalom alig gyorsult valamit, hiába irányította egy ideje a rend őre. Az úton lévők ugyan a dobozon kívül keveset láttak, azt viszont érzékelték, rendkívüli dolog történhetett a bódé környezetében, s ez összefüggésben állhat az odébb heverő irat- és egyéb halommal.…
Handó Péter: Stációk (12/14)
– Mi van ebben a dobozban? – kérdezte visszafogottan a fegyverét használó rendőr. – Az… – mondta a nő, majd éktelen jajveszékelésbe kezdett. Kitépte a karját a rendőri szorításból és szoknyáját felkapva elfutott.
Handó Péter: Stációk (11/14)
Márk fölállította a dobozát és átlépett a peremén. Lekuporodott. A doboz korábban beforgatott tetejét kihajtogatta, majd a fejére húzta. Hangos mormolásba kezdett. A pultos nőn hűvös borzadály futott végig. Imádkozik vagy átkot szór vajon? Bármit is csinál ez az ember, az…
Handó Péter: Stációk (10/14)
Márk megtorpant. Ilyet ő még soha nem tett. Megfeledkezett a cechről? Megtapogatta zsebeit. Laposan simultak a testéhez. Szégyenteljesen állt. Fizetésképtelenként tárta szét a karját.
Handó Péter: Stációk (9/14)
Márk meg se próbálta fölvenni a képlékennyé vált dobozt. Keresett két vastagabb letört ágat, jobbról is, balról is alá fektette, aztán így emelte meg óvatosan a dobozt. Tartott tőle, hogy az alja kiszakad, de csak megereszkedett, akár egy hónapok óta növesztett…
Handó Péter: Stációk (8/14)
Lassan, ha kimért kortyokban is, elfogyott a szesz, csak az eső nem akart csendesedni, abbamaradni. A fólia leföldelt szélein apró és hosszan elnyúló tavak alakultak ki, a tetején viszont néhány ovális tenger, ami az alátámasztások közötti térben úgy csüngött alá, mintha…
Handó Péter: Stációk (7/14)
Először a borongóssá váló idő jelezte, aztán néhány aláhulló kövérebb csöpp, végül a leszakadó ég nyilvánvalóvá tette, a Márkot kísérő menetet bármi eltántoríthatja a végsőkig való kitartástól. Az emberek javarésze sietős léptekkel keresett fedelet a feje fölé.
Handó Péter: Stációk (5/14)
5.Hirtelen ocsúdott a rendőr a rendőri túlkapására, és a fölébredt szánalom verejtékgyöngyöket rakott a homlokára. Vagy csak a kemény ütlegelés tette ezt vele? Vajon mi történt, hogy mégsem érez megbánást? Hiszen rend a lelke mindennek. Ő pedig az utca lelke, aki…
Handó Péter: Stációk (4/14)
Ahogyan elhagyta a légkondicionált irodaházat, azonnal megcsapta a koratavaszi meleg, a hétágra sütő nap heve. Az az enyhe bizsergés, amit a palacknyi bor lehúzása után érzett, hamarosan zsibbadt kábulatba ment át. Egyre inkább a csomag vitte, ő csak imbolygott a nyomában,…
