Handó Péter: Két rövid

Őszike

Bronzosulnak a fák.
Földdé nemesül a lélek
sokadik ősze.
Nem ilyen kínhalált
bíznék a teremtőre,
de átjárnak a fények
velem is törődve.
 
 
 
 
Ücsörgök

Szelídebb vadak közé nem ülhettem.
Csak emberi szót akartam
        a mélyről jövő rettenethez.
Mert köztük maradtam,
    szürcsölhettem fényt és csendet.
Szemeim fölfakadtak,
akár egy kezdet
                         igéi.
Ücsörgök.
               Még egy cseppet.
Ezt is meg kell érni.