Félelmek a suttogásban, bánat-hadurak nehéz prém sapkában. Toprongyos létek születnek, letagadott sima percek zörögnek: a szekér áll. Hangos állat lánca...
ciklus
engem az éj sem vetne szét a végtelenség ketrecét lassanként talán felnyitom csak azért kellett ennyi nyom mely a holnapig...
Ultravaló 11. (A valóság istene) felüvöltő csendjeimben a nagy kozmosz rendje billen úgy hiszem hogy majd helyére és bár belém...
(A közelítő éj) e világban rám néznek a vak napokszívem köztük dülöngélve andalogmert elhitte minden rosszból van továbbvezet út a...
éjbe fulladt tegnapoknakfényei rég nem ragyognakarcuk sötét végtelenbemegmosdatták s létre kelveelfutottak messze innenhányszor hittem veszve mindenhányszor hittem véget érnekkik útjáról...
