engem az éj sem vetne szét
a végtelenség ketrecét
lassanként talán felnyitom
csak azért kellett ennyi nyom
mely a holnapig elvezet
hogy e széteső szervezet
itt maradhasson élni még
mert bár ott bent a tél is ég
azért mégiscsak nyár vagyok
s nincs egyetlenegy árva ok
hogy mélységemet felvigyem
így lett profánná szent ügyem
s így lett kőhalom várromom
néha még kicsit álmodom
pedig már a csönd sem beszél
hátulról fúj a szembeszél
Csikai Gábor Ultravaló-ciklusának darabjai a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
