Fellinger Károly: Az őszinteség

Az őszinteség eszköz, hogy közelebb
kerüljek a megismeréshez, nem bűn,
csak kiadom magam, hogy bizalmamba
férkőzzön az, ki egyedül én vagyok.

Mostanában minden nálamnál idő-
sebbnek köszönök, félelemmel veszem
tudomásul. hogy megöregedtem, az
apám korosztálya halott, idő-seb.

Fény vakítja el a napot, a színek
megszállják a festményt, pikniket tartva.
A versek rostélyán fennakadnak a
betűk, mindenbe belekötnek, aztán

mindenen fennakadnak, kerítésen,
pókhálón, ökörnyálon. Észbe kapok,
de beverem fejem pincénk alacsony
mennyezetébe, amikor feljövök

a lépcsőn, de akkor is, ha lemegyek,
mert kiadtam magamból a titkot, mit
rég elfelejtettem, így hát mázlim van,
akár egy katasztrófaturistának.

Fellinger Károly verse legutóbb a Szöveten: