Alkalmak gyilkos medre

Sziwery Balázs

Merőben más a hajnal,
ha seregélyek küzdenek
kicsavart nyakkal,
az ősi fények lombjai felett.

Legalább egy árnynak, egy sziluettnek,
egy falra vetített sikolynak
áldoznia kellett.
Szomjúság, csend,
elfutott gyér alkalmak –
mind egy tálba merült.

Kifulladás lett a merénylet helyett.
Paraszt-nyár suttogott,
egy gyermek tört fény-pólyák szövetébe született,
üvöltő boldogság és szúrós jég között.

Körme kaparta a dermedtséget,
ahol a némaság
pipaszár-testként
merült a hűvös tájba.

Ő alakot váltott – előbb árnnyá,
majd a közöny fölött,
résnyire nyílt szemével
könnykoporsót zárt
a puszta hangra.

2024. 06. 07.