Sziwery Balázs: A szűz halála

A szűz halála

Sziwery Balázs

Meghalt a szűz, lebegőn
hunyorít az alkony.
Koszos ágyon
játszva emberszemmel. Emléke, foldoz gyászban
és nagyszerű szüksége. A temérdek árnyból lankad
a figyelem. De tűz helyett alkony rág.

Temetik édesen. Belefagyva. Aranylón. Átdöfött szívét haláltól bárgyún. Hajnalban fakadva dalra, ha madár lesz. Egyik szemében pillanat angyal. Másikban remény arc fagyott lehelete. A suttogás szükség.
Lágyan, magányban. Elfogyott emlékül puha markában
a holnap húsában. Nyíló virág.
Ott fáj a búcsúzó anyag, az egésznek lénye van. Zsibbadt önerő megfagyott tűzben. Ember az árnyban, gyarló a szűzben.

Sziwery Balázs verse legutóbb a Szöveten:

Sziwery Balázs: Elporlad a nyár (Vers és önkritika)