Felhőkbe csavarodtak már
az egyre viszontagságosabb,
nehezebben túlélhető évtizedek.
Akár galamb-guánók az ablakpárkányokon,
melyeket képtelenség immár
egyszer s mindenkorra végérvényesen
felszedegetni, vagy lekaparni.
 
Egyetlen puszta dolog biztos csupán most itt:
ha egy kíváncsiskodó, bámészkodni rest madár
– legyen az holló, szarka, vagy gerle könnyed,
szinte légies mozzanattal felszáll horizontok
messze tűnő vattacukor-kontinensei közé
előbb-utóbb kinézi magának
a szerencsétlenebb balek-ostobább
emberfiát és végleg
lepottyantja bűz-bombáit.
 
Mert ennyit érhet mostanság
a hangya-milliméterre zsugorított
emberi élet, miközben földhözragadt
tollpamacsok a galambok, hollók,
Tandori legkedvesebb verébfiókái is.
 
– Tán rejtőzkődnek még valahol
valamikor a halhatatlan boldogok,
kik maradéktalan ki is élvezik
a Lét édenkert-gyümölcseit,
s eszük ágában sincs megkérdeni senkitől,
hogy vajon a másik miért nyomorult,
miért degradálta s építette le
saját önző életszínvonalát
s ezáltal miért annyira nyűgös?!
 
Félő – a szikár Valóság többé már aligha
tarthatja az álmok, elképzelések,
ösztön-vágyak megfontolt képleteit,
melyekből egyszer tán tudatosan
is kiviláglik, hogy minden ember különálló,
különc-makacs szigetként
még létezett e sártekén,
s kamatostul meg is fizette az árát annak,
ha hű maradt magához azért,
ha mások Júdás-árulója lett
akkor elbukásának kicsinyes,
kisstílű ítéletét olvashatták
elégszer meghajszolt,
megalázott fejére.
 
Odakint a jéggé hibernált
városi ünnepi forgatagban,
mintha egy folyamatosan zsongó,
düngicsélő méhkaptár zengene:
,,Vásároljon most akármit,
mert ráér fizetni később is!”
– S kicsinyes, kupeckedő kedvvel
addig-addig megy az egymás közötti
macska-egér hazárdjáték, míg
– sajnos a legtöbb esetben -,
úgy is rendre az átlagember veszít.
 
Ezért van, hogy a játékelméletet
is sokkal inkább a vakszerencse határozza meg,
mint bármi más, s hogy a zsúfolt,
puccos kaszinókban Monte Carlóban
nem látni a napfényt, hogy ezzel is
szándékos örökkévalóságot,
benső feszítő nyughatatlanságot teremhessenek.
 
S miközben nagyvilági,
hisztiskedvű dáma-királynők
nagyestélyik forgatagában egymás
után sorrendben elvonulgatnak a vörösszőnyegen,
ahol – tudvalevően -, csupán a sikeresség,
a hírnév, alantos érvényesülési,
nyomulós szándék a legújabb trendi sikk
– aligha vehetik észre az utcasarkok sikátorában
kartondoboz-városokban éldegélőket,
vagy azt a kormosarcú kislány-angyalt,
aki virágcsokrot árul didergő mínuszok idején!