Sziwery Balázs

Farkasok

Fáradtak a farkasok.
Éhségtől láthatatlan bundájuk,
kicsavarodott bordák,
mint rácsok sorakoznak.
Hangos ordítás a holnap,
hó-súgta, kiábrándító lárma.
Lábnyomokat hordoz a mély.

Messziről jött a vadász.
Keze érdes markolatban,
irdatlan léptekkel jár a fagyban.
Nyomait elnyeli a hó ropogása.

Csattan a dörrenés —
megremeg, földre száll, megbocsát.
Szétfoszlik a testben,
pillanatok súlytalanságában
edzett szemek csukódása.
Megszabadul kényszerétől
a prémes állat.

Ott, a csendben
pattog a tűz, riadt pára fut,
farkasprém-fojtogatásban
lassú lélegzéssel alszik a vadász.
Hús, ami húst zabál.
Közben rezdül a csend.