Sziwery Balázs

Csoda kéne

Csak egy csoda kéne,
elfújt szél a lelkeknek.
Pohár kézben, újság fölött,
tarka emlékezésképpen.

Csak egy csoda kéne,
a betört ajtó-életben,
szétmálló trágyadomb –
megnyugtatón szétesve.

Csak egy csoda kéne,
emberszínű kőfalakra,
mint lehullt galambtoll,
első széllel tovasuhanva.

Csak egy csoda kéne,
elpárologva a füstszagú éjben,
egy hurrikán teljességében,
ritka szavak sűrűjében.

Csak egy csoda kéne,
hogy hazudva mondjanak igazat,
s a versből kitörölt szavak
mint falra írt írás: újra látsszanak.

Mérhetetlen magyarázat
a csodák izzó vaskapuján át.
Egyszerűbb a világnak, ha lázad –
és mindig csak várja a csodát.