Ádám Tamás

Bevarrták szemünk

Áttetsző a dombok gerince, Uram,
tökéletes a fény dőlésszöge,
most azonosíthatók leginkább
halottaink hátában a lövedékek.

Az októberi fátylakat ellengeti
a szél, tisztán láthatók a kötelek
nyomai megnyújtott nyakakon,
s a szakadékból csontvázak
másznak elő.

Sokáig gyűjtöttük a morzsákat, Uram,
mégis a tört gondolatok nehezen
szaporodtak. Hányszor játszottak velünk,
asztalnál és terepen Magyarországgal?!

Uram, lazára szőtték a ködöt, mit kezdjünk
eltitkolt éveinkkel? Csikkzsebünket
bevarrták, kilógnak a fehér cérnaszálak,
és bevarrták szemünket is
sápadt napsugárral.