Ádám Tamás: Hajóvonták találkozása

Ádám Tamás

Hajóvonták találkozása

Majának

Ott ülök veled a langyos parton,
ahol hajóvonták találkozása tilos.
Akkor szép a szabadság, ha tiltást
emleget a folyó, úgy teszel,
mintha ellenállnál, miközben
magadhoz ölelsz. Ha lenne
vastag vászonkesztyűm, sólymokat
röptetnék, de abban simogatni sem
lehet. Az apadó víz itt felejtett kavicsai
beszélgetnek, jobb is tán, hogy
nem értjük tisztán a szavakat,
aligha segítenének az eligazodásban.

A távolban roncshajót vontat
egy lomha uszály, rozsdás drótkötélen
hazatérő fecskék pihennek. Mi
segítség nélkül utazunk a gyönyörű
semmibe. Visszatérünk oda,
ahol hajóvonták találkozása tilos.
Rekedt kürt figyelmeztet: megint
elszökött a nyár, a jövőre emlékezünk.