Ádám Tamás: Nyárba fulladunk

Ádám Tamás

Nyárba fulladunk

Hajadba porcukrot hintenek, hirtelen
őszül hajad, kiszárad, széttörik a szirupos
pohár, emléked megőrizhető, jó, hogy
találhatók a közelben hűs panoptikumok,
a viaszhiány helyettesíthető. Beragadsz
az émelygős nyárba, látványos vergődés ez,
nehezen tér vissza szabadságvágyad.

Felismerhetetlen a festmény, szétfolyik
a vízüveg, amely a művészet kelléke,
esetleg nátrium-szilikát lúgos kémhatású
oldata. Mindegy is talán, mi tölti ki
lábnyomunk, letapossuk a fonnyadó
vadsóskákat. Lassan vesszük a levegőt,
menekülnek az árnyak, szomjaznak
a párakapuk, eldobált palackok közé
fekszünk egy szabadstrandon, hátunkba
vonalkódot éget a Nap, visszaválthatók leszünk.

Repedezik a kanapé bőre, pedig kibírta
szeretkezéseinket is. Sivatagok születnek,
táj és lélek lecsupaszodik, a tisztítótűzben
még van esély, végtelen szabadságra megyünk.