I.
Veszítesz. Minden győzelmed
félreértés volt.
Papírjaiddal a kezedben
várod, hogy nyíljon az ajtó,
de már mindenki
hazament.
II.
Végbemégy. Ráncaid már
szörnyű betűkbe rendeződtek –
esténként a tükör előtt állva
hiába olvasod őket össze,
annak a szónak
sohasem volt értelme.
III.
Az ég. Vagy inkább csak
a mennyezet.
Valaki föléd hajol,
múlásod figyeli. Végtelen,
békés tenger a szeme.
Kicsordulsz belőle.
Siska Péter verse a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
