Nyolcadik észrevétel.
Pócsmegyer, huszonkettő
július tizenkettő,
kedd. Azok a szavak, hogy
tévedés, hiba és bűn,
ismeretlenek. A part
is folyót jelent. Persze
ez nem számít. Nem fontos.
Védtelen a végtelen.
Kilencedik észrevétel.
Pócsmegyer, huszonkettő
július tizenhárom, szerda.
Szeretnék babonás lenni.
Hihetném, történni fog
valami. A dolog azonos
a nevével. A tévedés
neve. A vers árnyéka
a dologtalan olvasó. Nem
lehetünk elégedettek
a létezéssel. Szavak,
számok, mondatok. A többi
csönd. A hallgatás.
A némaság. Önző
magány a forma is.
Alaktalan, miként a vágy.
Tizedik észrevétel.
Pócsmegyer, huszonkettő
július tizennégy,
csütörtök. A valóság
nevét lefényképezem.
Hajnali harmat hull
a halálra. Boldog vagy,
én pedig boldogtalan.
Önző magányunk nem
akarja felismerni
a valóságról készült
felvételt. Hazugság.
Farkas Arnold Levente verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?