Papp Ákos: Kancsal

Papp Ákos

Kancsal

Berreg a fűkasza,
menekülnek a szöcskék
a dimbes-dombos
felsőkert felé,
ahol a damil
nem viszi a füvet.

Amikor régen
kitiltottak a kocsmából,
átjártam Juli nénihez,
aki a nyárikonyhában
mérte a pálinkát.

Ha rántottát sütött,
hokedlin ülve
lábasból kanalaztam.

A férje Józsi bácsi,
félbénán a kanapén feküdt,
mindig megkérdezte,
hogy vagyok.

Náluk a bejáratnál
állt magasan a fű.
A hőségben ott tanyázott
két macska.

Ha ettem,
a kancsal mindig beszökött
és a lábamhoz ült.