Siska Péter: Lakoma, Szférák

Lakoma


Határvidék. Nyáj, pásztor nélkül.
Sovány akácfák várják
egy ciklus végét
az infravörös fényben.


Körbeülik némán
sokszemű, lelkes állatok:
terített asztal
a táj,


súlyos, ehetetlen
gyümölcsökkel megrakva.
Egyre sűrűbb fölötte
a csönd –


Szférák


Madártalan ég,
izotópoktól nehéz
felhők,
a földút végén
parasztház –
egy kisfiú az udvarán
nyers világot szakít
egy fáról.
A fogai közé veszi.
Rágja. Undorral
nyeli.