Fellinger Károly: Dőlt betűs sorsok

Fellinger Károly

DŐLT BETŰS SORSOK

Ben Lerner megidézése

Álmaink, ahelyett,
hogy a mennybe repítenének,
gazdagságot,
örök életet hoznának,

megetetik a kutyát,
leviszik sétálni,
kigyomlálják a kertet,
meglocsolják a lábnyomunk,

rádöbbentenek,
minden közös,
aminek értéke
van a számunkra,

amiért egyedül kell
megszenvednünk.

*

Az ördög nem azokban hisz,
nem azokért van,
akik gátlástalan gyilkosok,
istentelen rablók,

azokban bízik,
azokért van,
akik attól
is lelkifurdalást éreznek, ha
beszippantották illatát
a szomszéd
előtt nyíló vadvirágnak.

*

A gazdag,
ha a hegyen kutat ásat,
és nem tör fel
a víz,

nem kezd el búsulni,
telesírja az üres kutat
a szegény emberek
könnyeivel.

*

Nem az ismeretlen,
az otthon érzéstelenít,

a felfedezésre váró dolgok
a helyükön kezelnek,
szöveteim győzködik
az idegsejtek,

függőm a csend,
a középszerű szobrok, festmények,
versek a bálványimádó ész
termékei,
a gagyi és a kimagasló
megbocsátható,

naponta feltámadnak,
akik élősködnek rajtam,
telepanaszkodják
csillagokkal az eget,
azokkal, akik már rég
nem léteznek,

elpazarolja szemünk
a szépség,
a hervadás tapasszal gyógyítja
a szüzek tépett,
eleven ruházatát,

az ember dekorációnak kevés,
meghalni meg túl sok.

Az alkotó a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ Petőfi Irodalmi Múzeum Térey János-ösztöndíjasa.

Fellinger Károly verse legutóbb a Szöveten:

Fellinger Károly: Lassított felvétel