A Földről fölszáll, mégis röghöz kötött,
Templomban szaporodik ima, és a dal. –
Gömbünkből nem hull ki az anyacsavar,
Világűr, a legnagyobb közös többszörös.

Légburkok zárványa (nyit)ott valahány, –
Madárdal, azt hitte Ferenc az szentbeszéd,
Napból is jöhet, s széttép a szembe szél,
A tömegekben csírázó (vas)mag magány.

Csillag már odafenn mind a csodaszarvas,
S a szem, titkokba (rej)tett regéket olvas,-
Ásott kút a lélek, víz benne nem csobog!

Perelnék Emberrel, Úrral, nem érdemes. –
Van még valami, (Túlon)túl, mi érdekes?
Csak Isten él, – (meg)halni emberi dolog!