és csak egyre nőtt tovább tovább
akár a megölt őrszem körme haja szakálla
az undor az iszapos nyákos eltántorító gyomorforgató
mindentől és mindenkitől aki ott volt aki
tette aki nézte aki hagyta aki tűrte viselte
a jármot a szolid kényszert majd a bikacsököt
s csak fölnyögött nagy néha de nem kiáltott
és csak álmában őrzött titkon egy jobb világot.