Fellinger Károly
LASSÍTOTT FELVÉTEL
A látvány, ahogy a házak előtt a
kombájn kiüríti a gabonát egy
vászonponyvára, majd ahogy zsákokba
merik, még ma is irigyléssel tölt el.
Suhanc voltam, emlékszem, utcánkban csak
két ház előtt állt meg a kombájn, össze-
szaladt a hosszú zsákutca, mindenki
merni akart, felvinni a termést a
padlásra. Amikor aztán feladták
bal vállamra a zsákot, boldog voltam,
életemben először, bár azt hiszem,
utoljára, a legfelső lépcsőfok
kifogott rajtam, ahogy a padlásra,
a valóságos mennyországba léptem
volna, a zsák lefordult a vállamról,
szétszakadt, s a gabona kidőlt, minden
búzaszem a búvóhelyet kereste,
belepve az egész konyhát, ahol a
padlásfeljáró volt akkoriban, s én
erre elbújtam a padlás zugába,
féltem, megkeresnek, kérdőre fognak,
de senki sem törődött velem, olyan
voltam, mint az erdőhöz dörzsölődő
búzatábla legszéle, amit már fél
learatni a kombájnos, nehogy még
megsérüljön az istenadta gépe,
meg hát, bárhogy vesszük, kell a vadaknak.

Fellinger Károly verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
