Balajthy Ferenc: Kép a keretben

Balajthy Ferenc

KÉP A KERETBEN

„A csókod festi kékre az eget,
szemed színétől zöldülnek a fák.
Nélküled üres minden képkeret,
és világtalan az egész világ.”

(Weöres Sándor: Adagio)

Milyen zöld az Ég és élő kék a Föld,
A fák, ahogy megtartják Lelkedet.
Nélküled ez valóban csak képkeret,
Messzire guruló színes üveggömb.

Az Űrvilág csodás Földfiókát költ,
Otthonunk világtalan ne legyen!
Töltse ki, színezze majd a teret,
Legyen bíborvörös, fekete vagy zöld!

Csókkal festeni, s pihenni a zöldben,
Paradicsomot keretezni közben, –
Mert, a Világ, nélküled nem lehet!

A fák, ahogy megtartják fenn az eget,
S Földfiókát reptet ott az Űrvilág, –
Vakuló szemmel még épp minket lát!