Ott, a lámpavason
sodrott fényben ül a nyugalom.
Törli szárnyát a végbe,
csőrével koppant százat:
Öreg varjú, tűrt gyalázat.
 
Nem mozdul, nem is pattan.
 
Tolla fekete redőiben
fehér halál színe vegyül.
Tiszta fehér, dér-fehér, és fehér,
mint a fekete gondolat.
Ami csak remeg szótlanul
odabent a fekete toll-ruha alatt.
Szikrák faggyúvá válnak,
befogadva magukba szelíd árnyat.
Majd kihunynak, mert szép az egész.
Majd elolvadnak, mint létsíkba szenderült égi vándor;
öreg varjú,
a lámpavas tetején.
 
2025. 04. 27