Földút.
Ígéretes sár, langyos piszkok úsznak körbe.
Hallgat az esővíz a gödörben.
Megfeketedett pompával süppedt bele lábam,
A fájós ízületig.
Cuppanva veszem a levegőt, mint csattanva felhorgad a lé,
ami kipréselődött a mélybe fulladt
csizmám nyomán.
 
Körkörös mozdulatokkal bimbózó
talaj-párna fodrozódik.
Lepotyog, elhajlik, lengedez.
Beleremegett a sárba a pillanat.
Aztán újabb lépés, ráhatás.
Alul a süppedt nyom,
felül a térdmagasságig remegő kocsonya-iszap.
Lábam préseli. Túlélésért kiáltás.
 
Földút.
Újra meg újra.
És keményre köpült kígyó levedlett bőre, fekete csillogásba merevedik.
És eltűnik a sár.