Handó Péter: … lehet

… lehet

Handó Péter

Szavakat hámozol, mikor
fölvillan az időzsarátnok.
Értelmeden áthatol,
nem kell már látnod,
mit old ki belőled
a vitriol, mely rád folyt.

Semmi az, ami megmaradt
a csupasz igazság után.
Figyelsz – örökre hallgatag
szavaid nyomán
üresen kong a lélek.
Vagy, mint aki betépett,
s már nem beszélhet többé.

Amit mondani merészeltél
korábban, kiégett
egyetlen villanásban.
Ha kérdeznének, már
nem felelhetnél.
Embertelen tél után
embertelen nyár jöhet.
Ez követ.

A hátrahagyott lét vizén
egy szalmaszál lebeg.
Nem úszhat el,
rá nem vethetsz követ.
Ő is csak van, amíg lehet.