Fellinger Károly: Papírhajó

Fellinger Károly

Papírhajó

A papírhajó álmodja a tengert,
az alapos kétkedésnek mély hit a
bőre, amilyen a Paradicsom vad-
almájának, s a kígyónak, aki azt

levedli, tapssal hessegetem el hát
magamtól a gondolatot, az apró
énekesmadarat, előcsalja, lám,
belőlem a türelmetlen, őszinte

hódolatot, kiböki szememet a
tű hegye, üres szemgödör most a tű
foka, a belefurakodó napfény,
mint pogány Isten, a hitért elhagyja

a világot, pontosabban kiveszi
belőle a saját részét. Szitál a
szélcsend, csepeg, visszafújja az angyal-
dac a papírhajót a kikötőbe.

Aki az élet értelmét keresi,
szerencsétlenségére, megleli az
almában, jóllakva végzetével, a
töretlen, boldog, magányos kukacot.