Szőke Melindának – születésnapodra!
megállunk azért mi is meg kell állnunk néha
amikor a fűszál szemében nem mozdul szelíd táj –
és behunyod szemed
és érzed milyen magas ez a nehéz és roppant lég
mint valami ősi szép ima mi az égtől a földig ér
pipacsló zöldmezőként mi lehetne szebb ezeknél
és bebocsájtást kérsz ilyenkor régi porladó kövektől
s ha szólongatod kikhez beszélnünk illő állandólag kell
megérint egy angyali kéz
néha jön suhanó emlék jön túlkísér a meztelen szavakon
cserje bokor por és tövis fa meg gyökér és ág és rügy és víz tűz
a befele forduló szemhéjunk mögötti ösvény különös emlék
álmod szép titok – másnak virágélet régen Odüsszeia volt
a csönd tisztelője lettél pedig megéltél már minden zuhanást
beszélnek írott hamuszínű kövek hozzád
csak te érted úgy őket
pontosan úgy mindig akképpen –
tudd amikor újrakötöd a szent időt
Székelykeresztúr, 2023. 12. 13.
Szente B. Levente verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
