átpingálta a fák
leveleit az ősz
sárgásbarna tájon
már harisnyában jössz
gyakran homályosul
a tegnap a régen
tejfehér köd fut át
emlékezet-téren
nagy felhő maszatos
a délután blúza
képzeletem néha
ábrándokhoz bújna
ahogy pár mondatom
fésülgetem egybe
érdeklődő széltől
remeg a csönd keble
hévtűzzel díszített
a percek szoknyája
lelket melengetni
én bújok alája
Magyari Barna verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
