Napfényt színlel a képzelet Magyari Barna összedobált szavaim közthárom verssort dong a lábads fehér melltartó-szobádbabe-belógnak rímes árnyak misztikus zörejjel varrnakmind...
Magyari Barna
Sárga idő Magyari Barna játszadozó lágy őszi nap bőrömre kegyes csókot ad barna levelek intenek lecseréltük a színteret remény mögött...
Testi tájkép Magyari Barna csillag-fű nő égi tájon nem legelő ez csak este testelemed részleteit élménnyé rakom most egybe szemem...
Magyari Barna Lapról lapra nem sétál szabadon nőha az elme túl sötéthelyette az állítmányrak pár csillagot föléd tudatodban a vers-holdtompa...
Gének pályáin Magyari Barna bájaid varázsátsoha sem unom megnői fényeidbőla líra töltöget örömmé formálvaa zord valóságota gének pályáinderbit Veled játszok...
Esős délután Magyari Barna sötétül az ég a város az utcán már senki sincsen néhány nagy felhőszatyorban hozza az esőt...
Vér-rugó mozdul Magyari Barna észre sem veszed hogy sunyin munkálkodik a tekintet kényeztetve engem – Rád itt meztelenséget terített forró...
míg a vers-kamrába friss szavakért kimégy beöltözik agyam a bölcselet-színész ruhádon fényeden lapozok pár lapot az aktív szerelem szárnyaló állapot...
