Magyari Barna

Lapról lapra

nem sétál szabadon nő
ha az elme túl sötét
helyette az állítmány
rak pár csillagot föléd

tudatodban a vers-hold
tompa rímmel simogat
máskor meg léha inger
kaparja a sejtfalat

mondatoknak díványán
lelkes életkép fog át
máskor meg a valónál
egy-két szókép mostohább

megy az emlék az élmény
lapról lapra andalog
és maroknyi múlt-csiríz
önmagammá összefog