Farkas László: Szótlan

Fogynak a szavak.
Mi máskor jólesik,
most szinte fáj:
Bántó a csend.
Fogynak, s ha néha jön is egy,
szinte koppan.
Mi lágyan simított eddig,
most karcosra vált.
Mondott – gondolt kérdésekre
csak kósza válaszok.
Az idő és tér újra nyílik,
roskadnak eddig tartó támaszok.
Ürül már a világ.
Ha jön is kérdés,
válláról nyomtalan
porlad a kíváncsiság.
S vetkőzik most lassan,
mi szó megmaradt,
sok szép ruha a porba hull.
Ott várnak pőrén, tétovázva,
kábultan, mégis józanul.