Tóth Olivér
Perselybordám
Nincs kő mely tovább törik mint a szív és jobban ég
Szerelemétől vak köd vakít mint testhélium a lelket
Az elodázhatatlan amelyre esküdött ellenszegül ím
A létezhetetlen amiben élni kényszerülsz porpalota
Füvek közé zárt rabság a nyomom és gyom és tövis
Nekem engedelmeskedik a sátán égi imposztora is
Kertjében kígyók repülnek szárnyukat tépem rágva
Utólag születve előbb lettem száműzve a másvilágra
Nincs ablak mi tovább tárulna mint két ág-kar távja
Nincs méh mely ne hozna édességével keserűséget
Nincs száj mi ne szólna beszédjében ismert csendet
Nincs láb mi ne járná iszapágyban is csillagmedred
Párnára hajtom fejem fájását tolloázis cirógassa ott
Hol hátad ívét egyengeti az egysíkban nyugvó imám
Egy érted hagyott malaszt jóságom önös gyarlóság
Nincs nagyobb bűn mint a gőg ha tagadja a hitedet
Nincs egyén sem alak mi kontúrozná házam alakját
Énekben vajúdó téli kunyhó omladozik rám az álom
Nem alhatok nem lehetek ébren betűtorony népem
Szantálfáimat elefántcsontjaimat szitakötőimet űzik
Fektessétek őket ereimnek hordágyaiba hajaitokból
S fonjatok kosarat elpergett erdőm gombaszemének
Mielőtt megcsalna végleg a halál gyöngyeimet vigye
A könyörület sekrestyéiben rejlő Isten barkafejének
Oltárra helyezett perselybordám foszlását áldja meg
Esőmben kevesebb a kuncsorgó mint a nincstelenek
Gyűjtött anyátlanság fosztja héjam a kéreg kétkezed
Gyűrűbe zárt törzsem keresztoldalba hajlik és imád
Füvek közé zárt szabadság a nyom és gyom és tövis
Neked engedelmeskedik az Úr poklos imposztora is
Kertjében kígyók szépülnek szárnyukat tépik rángva
Előbb lettél száműzve a világra s utólag a másvilágra
Nincs kő mely tovább törik mint a szív és jobban ég
Szerelemétől vak köd vakít mint testhélium a lelket
Az elodázhatatlan amelyre esküdött ellenszegül ím
A létezhetetlen amiben élni kényszerülsz porpalota
Tóth Olivér verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?