Tóth Olivér
Jöjjetek cafkák
Aranyerdő kóc fejére emelem szentemet
Talpától tejéig keresi mátkámat kedveset
Jaj kinek melléből fészket raktak pletykák
Jaj minek fészkéből mellet harapó pletykák
Rakottas szoknyája alá bújtattam időmet bőrömet
De azt az ő méhe nem kelti nem nyitja nem töri meg
Hallgatnám dús ajkán a csurgó balladák zuhatagát még
Tompa fényűzés balga kívánságom gyermeki buja részegség
Ha ösvényein pitvarain járat rongyában a szél
Szívem sem remeg árnyékom se látszik ha fél
Tétován kántál karácsonyt kis kezem vágya él
Kopogtat dübörögne melegéért a világ féltekén
Jöjjetek szüzek és jöjjetek cafkák szeressetek várok
Rátok szakítja ajtószárnyát Szent Péter ha arra jártok
Kötélhajatokba csengettyűt szememet adjátok neki át
Érdesre rítt szemeimen had lásson rajtam keresztül át
Tompa fényűzés balga kívánságom gyermeki buja részegség
Hallgatnám dús ajkán a csurgó balladák zuhatagát még
De azt az ő méhe nem kelti nem nyitja nem töri meg
Rakottas szoknyája alá bújtattam időmet bőrömet
Jaj kinek fészkéből mellet harapó pletykák
Jaj minek melléből fészket raktak pletykák
Tetejétől talpáig keresik mátkámat kedveset
Aranyerdő kóc fejem fölé emelj szent nevet
Tóth Olivér verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?