hasonlítom a kávéhoz,
ami túlfőtt,
keserű és iszonytató.
hasonlítom a zenéhez,
ami dallamtapadós,
és belülről támad.
hasonlítom a ruhához,
amit nem akarnak felvenni,
túlbőkicsitszűknemazénszínem
nem volt kérdés.
a halál kijelent
s ki jelent róla:
orvosanyamentőtiszthíradó

egyszer majd
nem nekem szól a temetés,
hanem rólam.
mindenki ott lesz,
csak én nem.
kiközösítésben élek
és úgy is távozom.
az élet szar, de másé is,
és így már nem számít,
mert ha eggyel foglalkozunk,
a többivel is kéne.
problémamegoldunk
ezért semmivel sem törődünk.

addig is,
a gyászban
szenvedőalany vagyok,
várom, hogy alanyi jogon
tárgy legyek.
gyakorlom a gyászolást
és a könnyezést,
a belülrőltépszétéskarmol
érzést.
azt kell, nem? könnyezni.
addig is már eltemettem
apátmamátdédnagymamát
háromból egy Miskolcon él.